Bánki Ákos és Verebics Ágnes festőművészek
DUALITY – 2007. január 30. – február 16.
Bánki Ákos és Verebics Ágnes Duality című kiállítását január 30-án Kishonty Zsolt művészettörténész nyitotta meg. A két fiatal művész piktúrájában felfedezhető a magyar absztrakt festészet nagyjainak hatása, amit önálló gondolatokkal, technikával fejlesztenek tovább.
A galéria bejáratával szemközti főfalon Verebics Ágnes színes, óriási méretű, olaj-vászon festményén egy eltorzított szájú, szemek nélküli női fejjel szembesülünk. Aztán átlósan, egymással szemben sorakoznak Bánki Ákos és Verebics Ágnes munkái. Magam jó néhány évvel ezelőtt a Pécsi Országos Színházi Találkozó kísérőprogramjában találkoztam hasonló élménnyel. Akkor a Képzőművészeti Egyetem harmadéves hallgatói mutatták be frissen készült munkáikat egy szenespincében. Képeik harsányak, nyersek voltak, igencsak frusztrálták a konzervatív színház bűvöletében élő közönséget, amely nem talált a munkákhoz fogódzót, nem talált bennük rációt. Később a kerület festészet napi rendezvénysorozatában az A38-as hajón mutatkoztak be végzős képzőművészek egy performanszon. Ők szerencsésebbek voltak, mert kiváló moderátor mutatta be a képeiket, így az érdeklődők kaptak a művekhez némi támpontot, s már nem voltak olyan elutasítóak, mint a pécsi közönség. A Bartók 32-ben a nagyrészt szakmai közönség értő módon szemlélte a két fiatal művész bemutatkozását.
Bánki Ákos 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Műveiben egyszerre érhető tetten a normatív modernista rnűvészeti kánon és az avantgárd stratégia, alkotásai egymásra épülő, illetve egymást kiegészítő sorozatokat képeznek. Az egyik falon huszonkét 50x50-es négyzetben gömb alakú foltokból építkezik. A kiállítóteremben balról jobbra haladtam, így a nagyon komor, sötét gömböcskék egyre színesebbek, egyre vidámabbak, egyre légiesebbek lettek a négyzetekben. Optimizmust véltem felfedezni a képekben, melyeket az intuitív gesztusok, a véletlenek és a tudatossá tett véletlenek uralnak. Tudatosan épített térkoncepciójával Bánki a hiányt is a kép részévé teszi. A látószög eltolása, a dolgok új kontextusba való helyezése pedig az absztrakt vizualitás egyik modern megvalósítása.
Verebics Ágnes szintén 2006-ban diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Kiemelkedő tehetség, akinek munkáit fiatal kora ellenére már számos helyen láthattuk. Sokkoló, erőteljes alkotásait változó formákban jeleníti meg, óriási nagyításban, torzításban, meghökkentő kivágásban és szokatlan nézőpontból mutatja be azokat. Az önarcképek a vörös festék erejével, domináns szemekkel és szájjal ragadják magukkal a nézőt. A több mint két méter magas és széles képek egy-egy gesztust eltúlozva mutatják meg azt az erőt, indulatot, ami egy tekintetben, kiáltásban vagy vicsorgásban van. Verebics szerint néha még a mimika sem kell, elég, ha egy másik szemszögből mutatja az arcot, mely bámul ránk. A/4-es nagyságú, üveg alatti sorozata álomképekre emlékeztető, torz lenyomata a víziók fura világának. Találóan jegyezte meg a kiállítás megnyitóján Kishonty Zsolt: Verebics a női arcokat, akár saját arcát is úgy kezeli, mint egy tőle független tárgyat. Felszabdalja őket, kívülről közelít hozzájuk. Másik sorozatán szinte mimika nélkül mutatja az arcot, míg a következőn torz vicsorgásban.
A február 16-ig nyitva tartó kiállításon két fiatal, de máris ismert, és elismert művész munkáit tekinthetjük meg. Mindkettőjük piktúrájában felfedezhető a magyar absztrakt festészet nagyjainak hatása, többek között Gyarmathy Tihamér, Hortobágyi Endre, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Molnár László, Veszelszky Béla keze nyoma. Bánki és Verebics ezt az örökséget önálló gondolatokkal, technikával fejleszti tovább.
Deák Attila
Újbuda, 2007. február 7.
