Tamási Claudia festőművész
PÁROSAN SZÉP – 2003. október 14. – november 14.
Tamási Claudia műveit kezdetektől fogva jellemzi a kísérletezés és a játékosság. Ez vonatkozik mind a felületkezelésre, mind a képek témáira. A festett vászonra plextoll, plexi felületeket és más (műszempilla, tükördarabok, játékszemek stb.) festészettől idegen matériákat épít rá. A különböző anyagok összekapcsolására rímel a képek párosítása is, mivel párosan szép...
A játékosság explicit módon nyilvánul meg abban, hogy játékokat fest. Korábbi művein lego-figurákat, a jelen kiállításon viszont játék babákat. A baba lehet kirakati próbababa, gyerekjáték vagy éppen szerkezet (marionett).
Így mint valami köztes lények különös átmenetet képviselnek az ember-tárgy, élő-élettelen, személyes-személytelen, természetes-konstruált, fikció-valóság stb. között. Épp ezen tulajdonságai miatt a baba, bábu régóta foglalkoztatja a művészeket, olykor társadalomkiritka jelenik meg bennük, olykor az abszurd vagy az erotika tárgyiasított alanyai. Gondoljunk csak Moholy-Nagy babafotójára, Susan Valadon eldobott babájára vagy a dadaista Hans Bellmer morbid babaszerkezetére, de eszünkbe juthatnak Louise Bourgios rongyfigurái, Zbignew Libera felkoncolt hasú játék babái vagy a Chapman fivérek torz teremtményei vagy Cindy Sherman erotikus babakreálmányai stb.
A baba: emberhasonmás, élettelen emberkonstrukció. A mesékben életre kelnek, emberekként viselkednek, így a marionettfigurák, bábok, például a Diótörő, a Féllábú ólomkatona, sőt - mint Pinokkió esetében - van, aki a történeten belül a bábuból eleven gyerekké válik. A köztességet az is jelzi, hogy a személyiség nélküli, akarat gyenge embereket viszont bábuként aposztrofálják.
Az előbbi képzőművészeti példákhoz képest Tamási Claudia a játék- és kirakati babákról elsősorban fotó után készült képei "szelídek" és "ártalmatlanok". Portrét korábban már festett ismerőseiről, s különösen magáról. Az alkotó egyrészt kívülállóként, távolságot tartva játszik e teremtményekkel, másrészt a személytelen babákba is belevetíti saját személyiségét, s ez által kelti életre a tárgyakat.
E gyerekvilág szereplőit szokatlan helyzetben láttatja, az Átverés Télapója készülő óriás hóemberével épp betemetni szándékozik a másik, nálánál ugyan jóval nagyobb szereplőt, majd mindannyiuk helyén csak egy tócsa marad. Láthatunk félig levetkőztetett, fejjel lefelé fordított, alvó, ajkát csókra nyújtó stb. "babákat". A baba alapvetően a lányok játéka, s a babák jó része is lány. Így e játék és a velük való foglalkozás valójában szűkebb terepet fog be, mint a mesék világában. Férfi szereplő e műveken "konkrétan" csak két képen érhető tetten: erőszakos télapóként, s a vágyakozás tárgyaként, alig néhány felvillantott részlet erejéig.
Valójában Tamási Claudia babái többnyire felnőtt nőkként viselkednek, pedig babanők (Barbi babák) nem találhatók a modellek közt, de mint mondtam saját szemlélyiségét is belevetíti az eredendően személytelen modellekbe. A sztereotíp női mintákat vonultatja fel bennük: virágot szednek, öltöznek-vetkőznek, make up-ot használnak, szívüket adják, vágyakozva tekintenek a Ó, H2O titokzatosan alig látható férfija után. Ezek a megnyilvánulásokmind a tetszeni vágyás és az érzelmek kifejezése köré csoportosíthatók. Itt az éppen csak felvillantott férfikép is ugyanolyan sztereotíp (agresszivitás vagy szerelmi partner) mint a női párja.
Persze a babaképek jórészt részletek halmaza. Valamit pedig nagyon visszavon vagy lefed belőlük. Olykor csak a száj (Make up), olykor a raszteresre kinagyított, s csak a terem másik végén képpé összálló orca (Baby's power) vagy a szemhalmaz a főszereplő. Olykor a mű központi motívuma - csókra csücsörített száj (Egy csók és más...) - a képoldalára csúszik, olykor épp a szerkezet voltát hangsúlyozza (Virágszedő, Párosan szép I. II.)
Ez az állandó visszavonás és részletjelleg a címekre is érvényes, ahol a közhelyes szlogenekkel és dalsorokkal csonkítva, s ez által ironikus formában találkozunk. Például: Párosan szép, Egy csók és más, Én a szívemet. Néha jópofa ruhaszövegek inspirálják a műveket, például Don't just dream it póló szlogen, vagy épp egy strandpapucs H2O felirata. Tamási Claudia a "romantikus" közhelyek tárházát vonultatja fel, ezzel egyrészt elfogadja, másrészt mégis kifigurázza ezt az esszencialista, sztereotíp nőképet.
Bordács Andrea esztéta
