El Kazovszkij, Fehér Zoltán és Kecskés Péter
Test-Teszt-Túrák / 2004. január 13. – 2004. február 12.
El Kazovszkij, Fehér Zoltán és Kecskés Péter közös tárlatának címe a kiállított műalkotások egyfajta zanzáját adja. Az emberi test mint a különböző létformák alkotói elemzésének közvetítő eszköze tárul elénk. A test szoborszerű fétis, idol, bálvány, ugyanakkor lélegző, mozgó, vértől lüktető szervezet a képsík mögötti világ centrumában: különböző állapotai - vagyis mint szenvedő, elrévedő, időtlenné váló, szexuális élvezetet átélő test - mind valamilyen átmenetiséget, átlényegülést jeleznek.
Fehér Zoltán 1996-os Vakvetés című performanszának fotóanyaga önálló, az előadástól függetlenné váló művé válik a falakon. Az ősi rituális aktusokat, a krisztusi szenvedéstörténetet idéző képeken maga az alkotó tűnik fel - a komplex szimbolikus-allegórikus kompozíciók az önarckép műfajával ötvöződnek. A portré mint "szerepjáték", illetve a létformák váltogathatósága mögött meghúzódó szilárd és mindig változatlan (nem váltogatható) belső lényeg tűnik elénk.
E jelenségnek kevésbé tudatos, inkább ösztönszintű megélése érződik Kecskés Péter Exaltatio Essentiae című fotósorozatán: az egymást átható test- és arcrészletek narkotikus érzeteket, víziószerűséget keltenek.
El Kazovszkij fotómontázsai, fotó-rajzkombinációi szintén az önarckép és a mitikus alakzatok, motívumok viszonyával foglalkoznak. A művész fiatalkori emlékei villannak fel: a szülőhely, Szentpétervár grandiózus épületei jelentik a helyszínt a személyes mitológia számára. A világ, az élet különböző szférái közötti határmezsgyéken jelenik meg El Kazovszkij fénykép-alakja.
Az antik mítoszokat témául választó klasszikus festészetet idézi Fehér Zoltán további két olajképe: a görög szobrok harmóniáját és erotikáját különös, absztrakt "rátétek" bontják meg, az El Kazovszkij képeihez hasonló montázsszerűséget teremtve.
(A cikk a http://www.masok.hu/cikk2.php?sid=404 címen olvasható)
